Az utolsó első nap

James Potter nagyot ásítva jelent meg a King’s Cross 9 és ¾. vágányánál, több mint fél tucat bőrönddel, egy seprűvel és egy bagollyal. Unottan körülnézett, felborzolta a haját, és várt. Pár másodperccel később pukkanást hallott maga mögül.

- Késtél.

- Bocsásd meg ezt a három másodpercet, Ágas! Ígérem, többé nem fordul elő. - Hallotta Sirius hangját.

- Már csak azért sem - fordult barátja mellé James - mert ez lesz az utolsó évünk Roxfortban Á, Féregfark!

Mind a ketten észrevették az alacsony, hosszú orrú, egérhajú fiút, aki feléjük közeledett.

- Holdsáp? - mondta köszönés nélkül.

- Vagy itt van már, vagy az utolsó másodpercben érkezik. Mindig ezt csinálja... - felelte James.

- Már itt van - Kezdte Tapmancs a távolba meredve - Ott, látjátok? McGalagonnyal beszélget. Lehet, hogy tényleg őt kapjuk?

A múlt év végén Dumbledore bejelentette, hogy a Griffendél-ház feje, Marvin professzor, a mágiatörténelem-tanár nyugdíjba vonul. Utódjáról még nem döntöttek, de nagyon valószínű volt, hogy McGalagony, az átváltozástan-tanár kapja meg a megüresedett házvezetői posztot.

- Nagyon úgy tűnik - mondta Peter, majd nagyot sóhajtva előhúzta a pálcáját - Oké, felviszem a csomagokat, és foglalok helyet - pálcájával rámutatott a nagy halom bőröndre - Locomotor ládák!

A súlyos bőröndök szépen sorban fellebegtek a kocsira, és Féregfark követte őket.

Ajjaj - mondta Sirius - Tricia...

James megpördült, és ő is meglátta a szőke hajú lányt feléjük közeledni. Tricia még nem vette észre őket, keresgélt a tömegben. Mikor kiszúrta Jamest, gyorsított, és hamar odaért hozzájuk.

- Szia, James. Nem láttad Siriust?

James kérdőn nézett a lányra, majd megperdült. Gyanúja beigazolódott: Egy fekete kutya pár méterre tőle a farkát kergette.

- Szép kutya. A tied? - Kérdezte Tricia.

- Öh... Igen... A neve Tap... Tappancs.

- És Sirius? Fontos lenne beszélnem vele.

- Nem tudom, hol lehet... Nézd meg elöl, lehet, hogy Remussal van.

- Onnan jövök. Ő mondta, hogy itt keressem.

- Izé... - tettetett zavart ábrázatot James - akkor talán már a vonaton van...

A lány habozott egy pillanatig, aztán felszállt.

- Köszi - mondta hátra se pillantva. James lepillantott a kutyára, aki abban a pillanatban alakult vissza.

- Huh! Már azt hittem, soha nem megy el.

- Megvesztél, Tapmancs? Bárki megláthatta volna!

- De nem látták meg - vont vállat Sirius. Hajfürtjei hanyagul hullottak az arcába, ami különleges sármot adott neki. - Nem tudom, miért szállt rám.

- Azt mondta, fontos lenne beszélned vele.

- Ugyan már! Az a bolond évek óta belém van zúgva! - mondta megjátszott dühvel, de szemlátomást tetszett neki, hogy egy lány igen nagy érdeklődést tanúsít iránta. - Erről jut eszembe - Mi van Lily Evans-sal?

- Mégis, mi lenne? - hajtotta le a fejét James - Június óta nem láttam...

Sirius úgy látta, mintha elvörösödne...

- Nocsak, Ágas! - nevetett fel - Mit titkolsz a legjobb barátod elől?

- Semmit... Csak, tudod... - hajolt közel bizalmasan Tapmancshoz James - A nyáron váltottunk egy-két levelet...

- Egy-két levelet? James, hát ezért volt az a nagy köteg irat az asztalodon?

- Hát... igen... És az sem igaz, hogy nem láttam a nyáron...

- Hoppá, Ágas... Csak nem... dúl a szerelem? - érdeklődött Sirius vigyorogva.

A vonat hangosan fütyült, jelezve, hogy néhány perc múlva elindul. Jamesék felszálltak, megkeresték Pettigrew-t. Szerencséjük volt, nem kellett sokat menniük, és megtalálták barátjukat egy kupéban, egyedül, a Reggeli Prófétát olvasva. Mikor bementek, Peter eltette az újságot.

- Na, mi volt a nyáron, Pete? - kérdezte James, megelőzve Sirius écelődéseit.

- James! - csattant fel Féregfark -  Tudod jól, hogy utálom, ha így hívtok!

- Igazad van, Pete, nagyon jól tudom... - vallotta be James vigyorogva - Nos, mesélj...

Mielőtt Peter belekezdhetett volna a meséjébe, egy vörös hajú lány kopogott be a kupéba. James azonnal felpattant, és kinyitotta az ajtót.

- James, ki tudnál jönni egy percre?

Ágas kiment a kupéból, és követte Lilyt. Az ajtó visszacsúszott a helyére, és Féregfark szeme megragadt Sirius vigyorán.

- Hát ezek...?

- Attól tartok igen... - fejezte be a mondatot Tapmancs - Állítólag a nyáron többször találkoztak.

- Állítólag? Sirius, te nem Jameséknél laksz?

- Már nem. Tavasszal Alphard bácsi meghalt, és szép kis summát hagyott rám. Abból a pénzből vettem egy saját házat. De a hétvégéket náluk töltöttem.

A vonat mozgásba lendült, és elindult Roxfortba, a Tekergők utolsó éve felé. Pár perccel később már nyoma sem volt a King’s Crossnak, a táj megváltozott: Hegyek és völgyek között kanyarogtak, alagutakon mentek keresztül, hidakat szeltek át. James és Lily is visszatért a kupéba, egymás kezét fogva ültek le. Sirius és Peter kikérdezték őket, hogy hogyan jöttek össze, és miért titkolták Sirius előtt a románcot. Tapmancsot azonban az érdekelte, hogy hogy tudta elérni James, hogy Sirius ne találkozzon Lilyvel, amikor - a pár bevallása szerint - néhány hétvégén mind a ketten Potterék házában voltak. Miután jó fél óra hosszan faggatták őket, és semmit sem tudtak kiszedni belőlük, befutott Lupin.

- Szaszto... Hoppá.

- Én is örülök, hogy látlak, Remus... - morogta a lány.

- Szia... Én... Őőő... Csak meglepődtem, hogy itt látlak...

- Ezzel nem vagy egyedül - mondta Peter - Én is ma tudtam meg a nagy hírt.

- És... Szabad tudnom, hogy hogyan... És egyáltalán, mikor?

- Fél óráig semmit sem tudtunk kiszedni belőlük - mondta csalódottan Sirius. Lily közben James vállára hajtotta a fejét - Ha megnyugtattok, hogy ma nem április elseje van, akkor talán elhiszem, amit látok...

Ekkor Tricia lépett a fülke elé, és kopogás nélkül kinyitotta azt.

- Lily, Lumpsluck professzor hivat. Sirius, van egy perced? - nézett a fiúra olyan tekintettel, hogy Sirius azt hitte, a lány elevenen felfalja, ha nemet mond. Nagyot sóhajtott hát, és kiment a kupéból Lily után.

- Most jut eszembe - szólt Lupin, miután már csak hárman maradtak - McGalagony lett az új házvezető tanárunk. A Mágiatörténelmet egy Binns nevű öreg fogja tartani.

- És a sötét varázslatok kivédését? - kérdezte őszinte érdeklődéssel James - Hat év alatt hat tanárunk volt. Idén is kapunk egy újat, nem?

- Nem hinném. Nem mondták, hogy Dooley professzor elment volna.

- Nocsak... - mondta James, kipillantva a kupé ajtaján. Siriusék már eltűntek, de egy fekete hajú, cingár fiú sétált el a fülke előtt. A fiú elmosolyodott, Peteren izgatott-mohó arckifejezés lett úrrá, és Lupin is fölkészült. Gyorsan elővette a pálcáját, és mielőtt James kinyithatta volna, Colloportus-t mondott rá.

- Hé! Ezt most miért kellett? – kérdezte dühösen Ágas.

- Abba kéne hagynod – dorgálta Lupin – Tizenhét vagy, és még mindig mások megátkozása a hobbid.

- Nem mások, csak Pipogyusz. A többiekkel semmi bajom.

- James! Ha folyton rontást küldesz rá, azzal senkin sem segítesz.

- De igen, magamon.

- Mint ember és a barátod, én is utálom Pitont, de mint prefektus, meg kell őt védenem.

- Még nem vagyunk az iskolában, Remus – mosolygott rá James – most nyugodtan nekivághatom a büfés boszorkány kocsijának.

- Most már úgy is mindegy – sóhajtott fel Lupin – Már elment.

Ekkor Lily tűnt fel az ajtónál, és be akart jutni. Lupin varázslata azonban nem engedte. James felugrott, és egy pillanat alatt az ajtónál termett.

- Megengeded…?

Lupin meglegyintette a pálcáját, és az ajtó nyomban kinyílt.

- James, Lumpsluck téged is hív. Valami térképről akar kikérdezni. – mondta Lily, és kivontatta Jamest a kupéból. A tekergők rémülten néztek össze: Honnan tudhat egy tanár a térképről?

- Te mondtad el? – kérdezte rögtön Peter, amint Lilyék hallótávolságon kívülre értek.

- Dehogy! A térkép a szükség Szobájában van elrejtve, és ott senki nem férhet hozzá! És ha valaki rá is jönne, hogy hogy lehet megtalálni, tudnia kell hozzá a jelszót, és ezt csak mi négyen tudjuk!

- Szerintem… - Féregfark már nem mondta végig ezt a mondatot, mert Sirius nyitott be. Egy szó nélkül leült, és arcát a kezébe temette. Mielőtt barátai megszólalhattak volna, nagyot sóhajtott.

- Megőrjít ez a lány!

- Mit akart már megint? – érdeklődött Lupin

- Azt mondta, hogy most már végre fogadjam el azt a tényt, hogy egymásnak vagyunk teremtve. Azt mondta, hogy nyilvánvalóan szerelmes vagyok belé. Hogy lehet az, hogy ezt eddig én nem vettem észre?

- Miért, nem igaz? – vigyorogtak rá a barátai. Sirius eleresztette a kérdést a füle mellett, és visszakérdezett

- James meg hova a szent cikeszbe ment?

- Lily kiráncigálta, és elvitte Lumpsluckhoz. Azt hiszem… - halkította le a hangját Pettigrew – azt hiszem, hogy tud a térképről.

- Micsoda? – kiáltott fel Sirius úgy, hogy barátai nem győzték csitítani.

- Ssssh! Még csak az hiányzik, hogy szétkürtöld az egész vonaton! Nem tudjuk, honnan tudja, de minket nem hivatott, csak Ágast.

- Ez még nem azt jelenti, hogy nem tud rólunk – mondta fojtott hangon Lupin

- Lehet, hogy egyenként akar kikérdezni minket.

- Vagy csak James-ről tud.

- És róla honnan? A térképen mind a négyünknek a neve rajta van. És senki nem tud róla… Rajtunk, négyünkön kívül.

- Szerintem valaki kihallgatta egy beszélgetésünket, és onnan jött rá. – morfondírozott Peter

- Akkor is tudnia kellett, hogy kiket hallgat ki… James csak velünk szokta megbeszélni a Tekergős ügyeit.

Még jó ideig morfondíroztak, amikor James és Lily visszatért. Már távolabbról is hallották a hangjukat.

- És egyáltalán, ki választotta ezt a nevet? Mit jelent az, hogy Ágas?

- Lily… Ezt inkább bent mondom el… - Mondta James, amikor a kupéhoz értek. Kinyitotta az ajtót, engedékenyen beengedte barátnőjét, majd egy bűbájjal lezárta az ajtót.

- Ezek szerint… tudod? – kérdezte kissé feszengve Sirius Lilytől

- Még nem egészen mindent… Csak a térképről és a neveinkről tud. Ahogy Lumpsluck is. – mondta James, és ő is leült.

- Csak erről az Ágasról tudok… Miért, ez még nem minden? – nézett kérdőn-megrovón barátjára Lily

- Hát, nem egészen. Ugyebár én vagyok Ágas… - mondta James, és a vele szemközt ülőkre nézett. Ők is sorban bemutatkoztak. Lily Sirius álnevén rökönyödött meg a legjobban.

- Honnan szedtétek ezeket a bugyuta álneveket? Tapmancs… A kutyáját nevezi így el valaki, nem?

A tekergők félreérthetetlenül összevigyorogtak.

- Most mi van? Valami rosszat mondtam?

Sirius pajkosan csillogó szemekkel nézett Jamesre – Megmutassuk neki?

James lassan bólintott, és behúzta a kupé ablakain a függönyöket. Kellemes félhomály telepedett a fülkére.

- Lássuk csak: Rád még két hétig várni kell – mutatott Tapmancs Remusra – Te túl nagy lennél ide – mondta Jamesnak – te pedig nem vagy elég látványos. Úgyhogy…

- Mindig az élen jár, ha egy kis villogásról van szó – súgta James Lilynek. A lány azonban értetlen arcot vágott – ahogy az eddigi két percben állandóan.

- Még mindig nem értem, hogy mit… Te jó ég! – Sirius habozás nélkül átváltozott. Lily reflexből majdnem James ölébe ugrott, de félúton meggondolta magát, ami elég komikus látványt nyújtott. – Te animágus vagy?  - nézett le a fekete kutyára – mindannyian?

- Nos, nem egészen… - fogott bele James a magyarázatba, miközben Sirius visszaalakult emberré – Peter patkánnyá tud változni, én pedig szarvassá. Innen a nevünk.

- És te? – nézett a lány Lupinra – te mivé tudsz átalakulni?

- Nos, hát én egy egész különleges eset vagyok. Hallottad már a Greyback nevet?

- Igen… Fenrir Greyback az ország leghírhedtebb vérfar… Te jó ég! – Lily másodszor kiáltott fel, és ezúttal fel is pattant. James abban a minutumban cselekedett. Előhúzta a pálcáját, és egy non-verbális bűbájjal megfagyasztotta Lilyt.

- Először is: Ígérem, többé nem fordul elő, hogy a legártatlanabb rontást is kipróbálom rajtad, de ez most szükséghelyzet. Másodszor: Mi már hat éve tudjuk ezt Holdsápról, és képzeld… Mind élünk! Egyikünket se harapta még meg, semmilyen komolyabb bajunk nem esett…

- De azért én elkaptam tőle a bolhákat – morgott Sirius

- …tehát semmi okod az aggodalomra. Remus minden hónapban eltűnik két-három napra, ezt már te is észrevehetted, és végre tudod az indokot is. Most kiolvasztalak, de meg kell ígérned, hogy nem rohansz ki a vonatra szétkiabálni, hogy milyen kedves társaságban van szerencséd tanulni. Ígéred? Egy pislogás igen, kettő nem. – Lily egyet pislantott, és James feloldotta a bűbájt. Lily most már mozoghatott volna… A döbbenet azonban megbénította.

- Ti… Mind a négyen… Egyáltalán, mióta?

- Két éve sikerült először átalakulnunk – mondta vidáman Sirius – Akkor annyira megörültünk ennek, hogy szinte az egész klubhelységet leamortizáltuk.

- Igen, erre emlékszem… - emlékezett vissza Lily – volt képetek azt hazudni, hogy a varázslópárbajt gyakoroltátok.

- Nos, hát most már bevallhatom – mondta Lupin titokzatosan lehalkítva a hangját – nem azt csináltuk.

- És térképetek mióta van?

- Hát, az is már van vagy két éves… Tudtuk, hogy nálunk jobban senki sem ismeri a Kastélyt és a Birtokot, így csináltunk egy térképet. Bár nekünk nemigen nyújtott hasznot, hiszen jól ismertünk mindent, ami rajta volt, arra készült, hogy átnyújtsuk majd az arra érdemesnek, aki továbbviheti ezt a nemes tárgyat. – mondta Sirius

- Bár azért elég nehéz dolgunk lesz így, hogy Lumpsluck megtalálta…

- Nem, nem találta meg – mondta James – Csak tud róla. Azonban kötelezett, hogy vigyem el hozzá.

Ekkor egy fekete hajú leányzó lépett - mit lépett, berontott - be a fülkébe. Egy csöppet dühös volt, ezt bizonyítandó megragadta Sirius nyakát, és mielőtt a fiú bármit is reagálhatott volna, már a falhoz nyomta egy csontos kéz.

- Miért csak most kellett megtudnom? – kérdezte a lány kissé rikoltozó hangon – És egyáltalán, hogy képzelted…

- Szervusz, Bella – köszöntötte James, mivel Siriusnak nemigen jött ki hang a torkán

- Megtudhatnánk, hogy minek köszönhetjük eme váratlan látogatásodat? – tudakolta csevegő hangon Lupin, Bellatrix azonban nem figyelt rá. Minden erejét kitöltötte az, hogy Siriusból kipréselje a választ. A fiú azonban nemigen tudott válaszolni, ugyanis a lány keze annyira szorította, hogy még nyögni sem tudott.

- Talán ha nem akarnád ilyen hevesen megfojtani – javasolta James – még megmondhatná, hogy mit, miért és hogyan.

Lily és Peter jobbnak látta nem beleavatkozni ebbe a szokványos családi idillbe. Bellatrix elengedte unokatestvére nyakát, aki egy kurta, hörgő „köszi”- vel hálálta ezt meg.

- Nos – masszírozta meg a nyakát erőltetett mosollyal az arcán Tapmancs – mi az, amit tudnod kéne?

- Az, hogy meglógtál a házatokból! – kiabálta Bellatrix, aminek az lett a hatása, hogy nem csak a tőle fél méterre állóknak dugult be a fülük, de az egész vagonból elkezdtek szállingózni a kíváncsiskodók.

- Nos – próbálta a töprengőt megjátszani Sirius – úgy gondolom, ez legkevésbé rád tartozik, kedvenc unokahúgom. – Bellatrix éppen levegőt vett volna, de a sértés a torkán akadt. Egy fél másodpercig nem talált semmi kivetnivalót, és félt, hogy nem tudja leteremteni a bandát, aztán…

- Ez a sárvérű meg mit keres itt?

James, ugyanebbe a pillanatban a zsebéhez nyúlt, és előkapta a pálcáját, és a lányra szegezte. És nem ő egyedül. Sirius és Lupin ugyanígy cselekedett, és Féregfark is a talárja belső zsebét markolászta.

- Soha… Soha ne mond ki ezt a szót! – mondta James, és kissé közelebb húzódott Lilyhez, aki talán még fel sem fogta, mi történik körülötte. A Tekergők szinte minden évben találkoztak valakivel – bár ez többnyire Piton volt – aki beléjük kötött, és megtanultak villámgyorsan reagálni.

- Mi közöd van ahhoz, hogy mit mondok, Potter? – kérdezte megvetően Bellatrix, és közben majdnem szemen köpte Jamest.

- Kifelé. Ki innen! – kezdett rá Sirius is. De Lupin és Peter arca is fenyegető volt – Bár Peter inkább komikus látványt nyújtott, mert gyerekes arcára sehogy sem illett a gorombaság.

Mikor Bellatrix kiment, olyan erővel csapta be az ajtót, hogy az egész vonat beleremegett.

- Egyszer még sírba visz ez a lány – huppant le az ülésre Sirius.

- Hogyhogy meglógtál otthonról? – kérdezte Lily Tapmancstól, és hangjában nem csak kíváncsiság, de szigor is lakozott.

- Nem bírtam elviselni anyámék sületlenségeit a tiszta vérről meg ilyenekről… Ezért tavaly júniusban meglógtam. Fura, hogy csak most tudta meg Bella.

- És hol laksz azóta?

- Akkor Jameshez költöztem. A szülei ismernek és kedveltek, úgyhogy szívesen befogadtak.

- Az hogy lehet? Én elég sokszor voltam ott a nyáron, és határozottan nem ott laktál.

- Igen, mert májusban meghalt Alphard bácsi, és az örökségből vehettem egy saját házat. De akkor is gyakran visszajártam Jameshez. Tényleg, ha te is olyan sokszor voltál ott, akkor hogyhogy nem láttalak ott soha?

James elvigyorodott, és Lilyre nézett. Ő el is kezdte felvilágosítani Siriust.

- Emlékszel arra a vörös állólámpára James szobájában? – Sirius félszegen bólintott – Na, az én voltam.

Siriusnak még kellett egy pár másodperc, míg fölfogta a dolgot. A többiek – Lily kivételével – alig tudták tartóztatni a feltörő nevetést. Sirius tágra nyílt szemekkel nézet Jamesre, majd Lilyre. Láthatólag nem tudta elhinni a mesét.

- Még mindig úgy gondolod, hogy pár doboznyi fertőtlenítő jót tenne nekem? – kérdezte kissé écelődve a lány. Ez volt az a pillanat, amikor a tekergők átlendültek a holtponton, és eget rengető nevetésbe kezdtek.

Pár óra múlva elérték a roxsmortsi pályaudvart, és leszálltak a vonatról. Jamesnek ekkor jutott eszébe a térkép

- Ágas, ha beértünk a kastélyba, le kell lépnünk.

- Lelépni? – kérdezte Lupin

- A térkép miatt. El kell rejtenünk valahol, ahol Lumpsluck nem találja meg.

- De Roxfortot jól ismerjük – mondta Peter – Itt aligha találunk olyan helyet, ahova biztonságban elrejthetjük.

- És mi van a Mézesfalás pincéjével? – kérdezte Sirius – Ott nem hiszem, hogy keresnék.

- Nem jó – mondta Lupin – A raktáros nagyon sűrűn jár le oda.

- Szellemszálás? – kérdezte James

- Az sem jó, már csak miattam sem – vonta meg a vállát Holdsáp – Nem bírnék magammal, és szétszaggatnám.

- Nincs több ötletem.

- Szerintem adjátok oda Lumpsluck professzornak. – szólalt meg váratlanul Lily. A tekergők nem jutottak szóhoz a megdöbbenéstől. Ez a kijelentés olyan volt, mintha valaki azt merte volna mondani, hogy a tanulás fontosabb a kviddicsnél.

- Lily… Ez ugye csak egy rossz vicc? – kérdezte Peter – Én nem tudom…

- Nem, nem viccnek szántam – mondta, miközben elindultak a fiákerek felé – Ti készítettétek a térképet, tudjátok már fejből, nem?

- Az most mindegy, Lily – mondta Sirius – Egy tanár kezébe adni ezt a kincset?

- Igen. És ő odaadja majd a gondnoknak, aki elrakja.

- És ezzel örökre elvész a titkunk – hajtotta le a fejét James.

- Hé, én értem már – mondta Lupin – tudom már, mire akarsz kilyukadni! Ez egy próba.

- Próba?

- Ha lesz valaha még egy olyan ember Roxfortban, mint mi, az megtalálja a módját annak, hogy megszerezze a térképet. És ezzel ki is érdemli majd.

Lily kissé hunyorítva nézett a fiúra – nem pont erre gondolt… De belátta, hogy már nincs értelme beleszólnia.

- Magunknak csinálhatnánk még egyet, nem? – kérdezte Féregfark.

- Nem lenne rá időnk – mondta Lupin – Idén letesszük a RAVASZ vizsgákat.

- Holdsáp! – rivallt rá Sirius – Még be sem értünk a kastélyba, te máris az év végi vizsgákról beszélsz? Ez azért már tőled is túlzás…

- Jól van, csak úgy mondtam…

- Remusnak igaza van, Tapmancs. Ráadásul Lily is jól mondta: mi már kívülről fújjuk a térképet.

- Van egy ötletem – szólalt meg Féregfark is – Rontást kéne tennünk a térképre.

- Rontást? – húzta fel a szemöldökét James – mire gondolsz?

- Hát, Ha egy tanár meg akarja tudni, mit rejt a térkép, akkor az marja le a kezét vagy valami…

- Nem rossz ötlet – tűnődött Sirius – de ez a kézlemarás azért elég durva. Elég lenne valami kis kellemetlenség Mi is annak a fejjel lefelé fordítónak a neve?

- Levicorpus – mondta James – De nem hiszem, hogy ilyen látványos átok kell. Elég, ha kiír valami gorombaságot, és leteremti a hőn szeretett tanár urakat.

- Jó ötlet – mondta Lupin – így mindenki azt hiszi majd,hogy csak egy mókás papírról van szó.

Időközben beszálltak a fiákerekbe, és elindultak a kastély felé.

- Így az is lehet – élte bele magát Sirius – hogy valaki eladja majd Zonkónak, és így visszakerül majd az iskolába.

- És a varázsige? – kérdezte James – Rajtunk kívül senki nem tudja, hogyan kell bekapcsolni a térképet.

- Nem olyan bonyolult – monda Lupin – könnyen rá lehet jönni, de csak ha van egy kis vaj a fejeden.

- Egy rontás jobb lenne – zsörtölődött Peter

- Túl macerás. Tehát, marad az írás? Tanár úr? – nézett Lupinra a három fiú – hogyan kezdjünk hozzá?

- Tanár úr? – lepődött meg Lily.

- Holdsáp az ész a bandában. Peter a besurranó, Sirius a zűr, én a zavar.

- Te vagy a zűr, és én vagyok a zavar, ezt mindig elfelejted.

- Ha Holdsáp végez az iskolában, tuti, hogy visszajön tanítani – mondta James eleresztve Sirius hozzászólását a füle mellett – A szőrös kis problémája ellenére.

- Egy egyszerű bűbáj is megteszi – mondta Lupin – a pálcával kell majd írni. Ha valaki megpróbálja eltüntetni, annak garantáltan elmegy tőle a kedve. Egy liternyi tinta fog az arcára fröccsenni.

- Nem túl megerőltető – mondta Sirius – így Lumpsluck sem tud majd hozzáférni.

Lily csak megrázta a fejét

- Ti, fiúk, soha nem nőtök fel?

- Senki sem lehet tökéletes – felelte James, és átkaroltra Lilyt.

Megérkeztek a kastélyba. A nagy tömegben James és Sirius könnyen el tudtak tűnni a láthatatlanná tévő köpeny alatt, így senkinek sem tűnt fel, hogy kevesebben lettek.

A két fiú kioldalazott a tömegből, és a tölgyfakapu felé iramodott. Amint beértek, rögtön fölmentek a hetedik emeletre, a Szükség Szobája elé. Beléptek, és meglátták egy emelvényen a térképet. Az ötlet, hogy ide rejtsék el a térképet, Lupintól eredt. Így csak azok találhatják meg, akik tudnak a térkép létezéséről – ám most hogy egy tanár is belekeveredett a dologba, nem volt biztonságos. James elővette a pálcáját, és a Holdsáptól kapott inst