Meséld el nekünk, hogyan kaptad meg a szerepet!

Katie: Apukám látta a hirdetést a tévében, azt mondták, hogy 16-nak kell lenni és ázsiai eredetűnek, és Angliában lakni. Teljesen passzolt rám a leírás. Szóval elutaztunk Londonba, órákon át álltunk sorba, aztán lefényképeztek, és azt mondták, hogy majd két hét múlva visszahívnak. Aztán még nagyon sok meghallgatást végigcsináltam, és még próbafelvételt is csináltunk, az nagyon jó volt!

Korábban nem színészkedtél?

Katie: Soha. Nem is nagyon foglalkoztam vele, mert úgy gondoltam, hogy aki színész, annka nagyon magabiztosnak kell lennie egy csomó ember előtt, én pedig eléggé félénk voltam.

Milyen érzés volt, mikor megkaptad a szerepet?

Katie: Aludtam épp, amikor anyukám telefonált a hírrel, úgyhogy később vissza kellett, hogy hívjam, hogy nem álmodtam-e!

Megváltozott az életed?

Katie: Nem nagyon. Persze találkoztam új emberekkel, meg rengeteg barátot is szereztem. De továbbra is úgy tervezem, hogy egyetemre megyek. Nincsenek még szilárd terveim, de mindenképp tovább szeretnék tanulni, éppen úgy, ahogyan akkor tenném, ha nem kaptam volna meg a szerepet. Persze ilyen lehetőség egyszer adódik csak az életben, úgyhogy nem akartam kihagyni.

Harry Potter-rajongó vagy?

Katie: A filmek nagyon tetszettek, és az első három könyvet olvastam is, de a továbbiakat, amíg meg nem kaptam a szerepet, nem. Úgyhogy tulajdonképpen fogalmam sem volt róla, hogy ki ez a Cho Chang egyáltalán.

Az interjú további részeiért kattints a TELJES HÍR feliratra!

Milyen Daniel Radcliffe?

Katie: Nagyon kedves! És két lábbal áll a földön. Nem ezt vártam, mert olyan híres, és világszerte ismerik, de igazából épp olyan, mint mindannyian, elég jól össze is barátkoztunk.

Milyen volt az első találkozásod vele?

Katie: A drámafoglalkozásokon találkoztunk először, és nagyon lámpalázas voltam attól, hogy előtte kell játszanom. De nagyon barátságos volt, és megkönnyítette a dolgomat.

Szerinted Harry és Cho milyen pár?

Katie: Hát, nem túl jók együtt. Harry-nek amúgy is épp elég gondja van, Cho pedig valaki mással jár.

És a csókolózás az ötödik filmben?

Katie: Na, amiatt nagyon izgatott vagyok! Azt hiszem, nagyon vicces lesz, főleg, hogy mindenki nézni fogja. Majd meglátjuk.

Láttad már a filmet?

Katie: Nem még, csak az előzetest. Szenzációs, hogy milyen ügyesen össze tudják vágni, és hogy ennyire jól néz ki.

Felkészültél az igazi Pottermániára?

Katie: Remélem!

Kaptál tippeket?

Katie: Hát, mindeki azt mondta, hogy próbáljak nyugodt maradni, és hogy ne hagyjam, hogy fejembe szálljon a dolog, de nyugodtan hozzak ki a hírnévből annyit, amennyit csak lehet.

Mi volt a legjobb a forgatáson?

Katie: Az a sok ember, akit megimsertem. Rengeteget tanultam tőlük.

És a legrosszabb?

Katie: Amikor hosszú órákon át újra meg újra ugyanazt a jelenetet kell venni. Persze megéri, mert minden egyes jelenettel jobb leszel.

Volt valami nagyon nehéz rész? Meg kellett tanulnod új dolgokat?

Katie: Nagyon sok a vízalatti jelenet, úgyhogy tanultunk búvárkodni. Nagyon tanulságos volt, sok tapasztalatot szereztünk. Elég nehéz volt összehozni, hogy úgy sikerüljön, ahogy kell: szélgép is volt meg hullámgép is, és meghatározott szögben kellett úsznunk.

Zavarba jöttél a híres színészektől, akikkel együtt forgattál?

Katie: Mindegyiküktől! Nem volt senki, aki különösen sokkolt volna, és szerencsére nem is volt túl sok jelenetem velük, de a Nagyterem jeleneteiben általában mindenki együtt volt. Persze olyankor mindenki kicsit megilletődik.

Milyen voltál 12 évesen?

Katie: Jaj!

Az iskolában a menzán ettél, vagy vittél magaddal ennivalót?

Katie: Is-is. Eleinte menzás voltam, aztán meguntam, és attól kezdve otthonról vittem. Mindkettő tetszett, nem értem, mi bajuk vele a többieknek. Végülis mindig van sültkrumpli.

Mi volt életed legkínosabb pillanata?

Katie: Volt egy nagyon különleges tollam, és azt hittem, hogy valaki elvette. Odamentem a tanárhoz, és szóltam neki. Az egész osztály a tollamat kereste, irtó sokáig tartott. Aztán rájöttem, hogy a egész végig a kezemben volt! Nem volt bátorságom, hogy szóljak, úgyhogy elejtettem, aztán felkaptam, és szóltam, hogy megtaláltam.

Mennyi zsebpénzt kaptál?

Katie: Nem kaptam a szó szoros értelmében zsebpénzt. Ha szerettem volna valami valamit, akkor a papám valószínűleg meg is vette nekem.

Mi volt a kedvenc rajzfilmed?

Katie: Imádtam a Cartoon Network-öt, és leginkább a Johnny Bravo-t! Azt még mostanában is megnézem, imádom! És a Tom és Jerry is jó.

Ki volt a legkedvesebb tanárod?

Katie: Miss Thompson, harmadik osztályból. Szép volt, és nagyon kedves. Én voltam a kedvence, úgyhogy nagyon szerettem.

Volt kedvenc ruhád?

Katie: Egy időben volt egy edzőcipőm, amihez senki sem érhetett hozzá. Csak ha esett az eső, akkor nem vettem fel, nehogy összekoszolódjon.

Cikiztek valaha is?

Katie: Nem, szerencsére. Azt hiszem, elég jó iskolába jártam, ahova jó és barátságos gyerekek jártak.

Miket írtak az év végi értesítőidbe?

Katie: Mindig jó tanuló voltam, mert gyáva voltam ahhoz, hogy rossz legyek. Egész életemben soha nem voltam büntetésben, ami szerintem elég szomorú. Egy kicsit komisznak lenni mégiscsak menőbb, mint jókislánynak.

Forrás: Mézesfalás