Harry értetlenül nézett rám. A rajtam uralkodó gyávaság elmúlt. A szememből ki lehetett olvasni, hogy mire gondolok. Harry arcára szégyen ragadt.

- Ginny, el kell mennem, mindjárt folytatjuk!- most kivételesen ő futamodott meg a kellemetlen igazság elől.

-Na, mi történt?- kérdezi aggódoan Hermione.

-Majd..-kezdtem a kínos választ-.. majd elmondom! Nem iszunk valamit?- tudtam, hogy mi lesz a barátnőm következő mondata.-Nem..nem tudom, hogy hol van Harry!

-Ok! Mármint..igyunk!- szólt Hermione.

Én meg csak vártam Harry visszatérését.

- Ma még nem , sőt még soha nem táncoltam vele,- gondoltam- pedig már nagyon szeretnék. És őszintén kényelmetlen volt az a ruha.

-Ginny!- mondja nevemet a távolból Harry.

-Hát előkerültél!

- igen. - és a kezembe adta a naplómat ezzel a mondattal... -Ez a tied, vidd be a szobádba, megvárlak!

Azt tettem, amit Harry mondott, majd egy varázslatos szót hallottam Harrytől:

-Táncolunk?

Én természetesen IGENT mondtam, ha már a partnerem, legalábbis ma este.

***

Már lefeküdtem, mikor kopogást hallottam, de annyira elfáradtam a mai napon, hogy már abba is belealudtam, hogy kinyissam az ajtót.

***

-...Reggel emlékeztem mindenre, és megnéztem, van-e valaki kint az ajtóm előtt, de csak egy cetlit találtam út közben - meséltem el Hermionének a különös esetet.

- ki írt, és mit?-kérdezte.

-Harry írt.- válaszoltam, mintha valami jelentéktelen dolog lett volna, pedig valójában nagy hatással lett rám és az életemre.

***

KEDVES NAPLÓM! Pár héttel ezelőtt lett vége ennek az évnek. Remélem, tetszett az én történetem Harryvel! És büszkén elmondhatom.... Már több mint egy hónapja JÁRUNK!!!!!