- Ezt nem hiszem el! - mérgelődött Hermione - Harry, hogy tehetted ezt? És már engem is belerángattál!

- Már bocs, de te rángattad bele magad! - Válaszolta rá Harry.

- Mert meg akartalak védeni!

- Hé! Gyerekek! Nyugalom. A végén meghallja valaki. - csitította őket Ron.

- Jobb helyen van nálam, mint Malfoynál! - Emelte fel hangját Harry, Ron kijelentésére nem is ügyelve.

- Akkor is vissza kellett volna adnod Ginnynek! Még jó, hogy nem olvastál bele... - ekkor Hermione kicsit elgondolkozott - ...úgye?!

- Hát... nem... akarom mondani... persze hogy nem! - dadogta Harry.

- Ez nem volt valami meggyőző! - jelentette ki Ron.

- Te meg igazán megvédtetnél. A húgodról van szó. - szidta Ront Harry.

***

Másnap reggelinél nem találkoztam a három baráttal. Szerda lévén mentem első bájitaltan órára...

- Közeledik az RBF vizsga. A mai órán átismételjük, amit év elejétől tanultunk... - modta mogorván Piton.

Én nem tudtam koncentrálni. Állandóan Harry és a könyv, amit a naplómnak sejtettem, járt az eszemben.

... bájitalt milyen összetevőkből állítja össze Miss Weasly! - figyeltem fel Piton mérges hangjára.

- Hát. Öhm... a... - hebegtem-habogtam.

- Jellemző. A vér nem válik vízzé. Igaz? Mint a bátyai... jobb lenne, ha elkezdene tanulni! Nézze meg a dolgozatát...

- De én tanulok! Csak... - próbáltam magyarázkodni.

- Arra sem tanították meg, hogy ne vágjon a felnőtt szavába?!10 pont a Griffendéltől. - hangzott a reakció.

Óra után futottam le az udvarra. Az egyik sarokban egyedül ácsorogtam. Már majdnem sírva fakadtam.

- Mi a baj Ginny?- kérdezte Luna.

- öhm...semmi. - válaszoltam.

- Sziasztok! - rohant oda hozzánk Harry - Ginny lenne egy óriási kérésem. Az a helyzet, hogy Angelina eltörte a kezét, és kellene egy csere terelő. Én rád gondoltam, mert tavaly mikor helyettem fogó voltál nagyon jól játszottál, és mondtad, hogy terelő szívesebben lennél.......Mi a baj Ginny? - kérdzte Harry, mikor látta, hogy nem figyeltem rá, helyette könnyek folytak a szememből.

- Hát...akkor én megyek- és ezzel Luna elment.

- Ginny? Miért...? - aggódott Harry.

- Ne törődj velem. Nem is tudom mi történt. Ne haragudj, én nem szoktam csak úgy...- magyarázkodtam.

- Mond el, mi történt, azzal könnyítesz a lelkeden.

- Nem, nem. Nincs semmi baj. Látom sietsz, menj csak...

- Az ráér. Inkább beszélgessünk.

- Na jó. Bájitaltan órán... - kezdtem el a mesét - ... és Piton levont 10 pontot. És nagyon szörnyű volt, ahogy szidta a családom, belőlem pedig egy szó se jött ki.

- Ne szomorkodj, tudod milyen arrogáns Piton. Miatta nem érdemes könnyeket hullatni...- és Harry letörölte az arcomról a könnyeket. - ... de gyanítom, hogy van még valami más is, ami aggaszt téged.

A válaszra szerencsére már nem jutott időm a csengetés miatt. Órára kellett mennem, de tudtam, hogy nem sokáig tudok már kitérni a kérdések alól...