Másnap reggel mentem a nagyterembe reggelizni. Harry és Hermone már ott ültek, Ront nem láttam.

- Jó reggelt! - köszöntöttem őket. - Ron hol van?

- Szia Ginny! - válaszolt Hermione.

- Szia! Ron a mosdóban van. Nem tudom mi ütött belé. - tanakodott Harry.

Leültem Hermione mellé, Harryvel szemben. Próbáltam nem zavartatni magam Harry jelenléte miatt. Azon gondolkoztam, miért viselkedem így Harryvel. Miközben vettem egy pirítóst.

- Jó reggelt! Hogy vagytok? - rontott be közénk Ron.

- Hát te meg mit műveltél a hajaddal?  - kérdezgettem bátyámat, aki most kivételesen jól fésülten lépett be.

- Tetszik neki Jenny. - világosított fel Hermione - Hugrabugos.

- Nem igaz! - tiltakozott Ron.

- Dehogynem!

Én csak hallgattam miközben Ron és Hermione megint veszekedtek.

- Ugye nem zaklatott azóta? - kérdezte tőlem váratlanul Harry.

- Malfoy? Jah, nem. Szerencsére! Szerintem fél tőled. Nem is csoda. Szépen elbántál vele! - magyaráztam.

- Köszönöm!- pirult el Harry

- Nem, én köszönöm, hogy megmentettél.

- Nincs mit! - válaszolta.

Közben csitult Ron és Hermione vitája.

- És hogy van Michael? - kérdezte váratlanul Harry.

- Michael? Már tavaly év végén szakítottunk. Most Chóval van. - válaszoltam kissé értetlenül.

- Már nincsenek együtt. Nemrég beszéltem Chóval. Ő mesélte. Állítólag miattad.

- Hogy miattam? Ó, már értem. Akkor azért futottunk össze olyan gyanúsan sokszor Michaellel. De már hiába próbálkozik. - válaszoltam.

Minzha érezte volna, mi bánt engem