Most már az ágyamon ücsörögtem. Ma Harry még fel is hozta a dolgaimat a szobámig. Éppen Hermione érkezését vártam.

- Szia Ginny!- már meg is érkezett.

McGalagony megengette, hogy Hermione velem aludjon Malfoy miatt. Kipakoltunk, és mentünk vacsorázni.

- Örülök hogy jobban vagy már!- beszélt hozzám Hermione.

- Milyen volt a verseny?- kérdetem tőle.

- Hát...a lámpaláztól egy picit rontottam, de végül is...

- Na, miről maradtam le?- szegény Hermione, be sem fejezte e mondatot, de váratlanul Ron közbe szólt.

- Hát te?- kérdeztem- nem vagy beteg?

- Már nem anya szerint! Meglátta a jegyeim, és azt mondta , hogy már nincs lázam, tanulnom kell a vizsgákra, hogy kijavítsam őket!

- Hát nem úgy kezel, mint elsőben?!- ezután a történet után mindenki fulladozott a röhögéstől. A bátyám elpirult, és Harry a védelmére kelt.

***

EL telt 1 hét. Már ott tartottam, hogy elmondom az egészet Harrynek, (mármint az igazat), mire Harryt együtt láttam Chóval. A szívem tört össze ebben a pillanatban. Nem mertem ezután már Harryhez szólni. Nem tudom megindokolni, miért, de ezt tettem. Egyszer észrevettem a folyosón, és elkezdtem futni előle:

-Ginny! Ginny! Várj! Ne fuss el!- erre csak gyorsultam, de utolért

- Tudom, hogy láttál Chóval pár nappal ezelőtt! Mért kerülgetsz azóta?!

- Nem...- most jöttem én... -Harry, bocsi, ezt te nem értheted!-leszettem magamról a kezét és tovább futottam.